Velünk volt Ferenc pápa

Olvasási idő: 6 perc

2025. április 21-én hunyt el Ferenc pápa, aki sokunk számára szerte a világon mély benyomást tett szavaival, tetteivel, gesztusaival. Egy-egy „összefutás” vele valódi, emberi találkozássá vált. Ezek a történetek a mai napig méltón emlékeznek személyére, karizmájára.

Szokása volt, hogy a neki írt üzenetekre igyekezett válaszolni, mégis váratlanul érte az embereket egy-egy ilyen pápai reakció. 2020-ban az olasz Giovanni Arletti levelét nem a szokványos postai válasz, hanem egy hangüzenet, majd telefonhívás követte:

„Csodálkozva és meghatottan újságoltam el otthon a feleségemnek: »Tudod, ki telefonált? Ferenc pápa! Hallgasd meg az üzenetét! « Nem találtunk szavakat, magunkon kívül voltunk az örömtől! Ekkor újra megcsörrent a telefon, felvettem és egy hang ezt mondta: »Halló, itt Ferenc pápa!« Elképesztő beszélgetés vette kezdetét, soha nem fogjuk elfelejteni. Ferenc pápa kifejezte érdeklődését az embereink, a foglalkoztatottság és a vállalkozók iránt, akik munkájukat jól végezve sokakon tudnak segíteni. Megosztottuk vele néhány elképzelésünket, de legfőképpen köszönetet mondtunk neki a belőle sugárzó bátorságért és erőért, ami szükséges ahhoz, hogy folytassuk a megkezdett utat. Megköszöntük a Szent Márta Házban tartott napi miséket: »Minden reggel figyelemmel kísérjük az elmélkedéseit a tévében, imái segítenek szembenézni a napi kihívásokkal.« Zárásképpen újra megígérte, hogy imádkozik értünk, és a mi imáinkat is kérte.”

Mindannyiunk számára emlékezetesek maradnak magyarországi (és határontúli) látogatásai, amelyek során többen személyesen is találkozhattak a szentatyával. Néhány megélés ezek közül:

„Felénk áradó mosolya, szeretete visszatükröződött az arcokon, amikor a Szentatya megérkezett a Kossuth térre – ami most megkapta a »világ legszebb katedrálisa« elnevezést is. A szentmise minden pillanatát áthatotta az az áhítatos érzés, hogy Ferenc pápa közvetíti a Biblia szavait, ő tanít, együtt imádkozik velünk, mint ahogyan Jézus tette ezt földi működése során. Ferenc pápa minden szavát magunkkal vittük, mosolyát, szeretetét, és azt a bátorító érzést, hogy minket, magyarokat a Szűzanyára bízott, majd így köszönt el tőlünk: »Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten, áldd meg a magyart!«. (Czok Erzsébet – Kossuth téri szentmise)

Nagy Zoltánné Nyírkátáról érkezett a Rózsák terén rendezett találkozóra, a nyírkátai Együtt Segítsünk Egymáson Egyesület tagja és a Boldog Ceferino Intézet helyi munkatársa. „Egyesületünkből többen is eljöttünk ide, hogy áldást kérjünk a munkánkra. Az egyesületünknek van mosodája, ahol a rászorulóknak tudunk segíteni, jelenleg 15 közfoglalkoztatott dolgozik náluk: ruhaadományt osztunk, élelmiszert is, gyerekekkel foglalkozunk. A legjobban a pápa szeretete fogott meg, ahogy áldását adja a munkánkra, a közösségünkre”. (Nagy Zoltánné – találkozó a Rózsák terén)

A pápalátogatás alkalmával a fiatalokat külön is fogadta. Erről a pillanatra Barlay Gábor így emlékezett vissza:

„Felejthetetlen élmény volt, amikor a felvezető program után, úgy 16 óra magasságában végre belépett az Arénába a Szentatya: majd’ felrobbant a stadion, akkora ujjongásban tört ki a jelenlévő mintegy 11 ezer fiatal. Ferenc pápa – a tőle már megszokott módon – itt is körbejárt, áldást osztott, elbeszélgetett, kezet fogott, megsimogatott, egyszóval velünk volt, ott volt, köztünk volt! Ezt a személyes szeretetet a fiatalok azonnal megérezték, és bármerre ment, örömujjongással, tapssal és nagy ovációval köszöntötték: már itt érezni lehetett, hogy különleges délután lesz, nagyon egymásra van hangolva az ifjúság és Ferenc pápa!

(…) [p]apírjaiból felnézve megkérdezte a tolmácsot, hogyan mondják magyarul »Isten mindig megbocsát«? A halk és kissé bizonytalan válasz láthatóan nem elégítette ki, mert papírjait letéve, újra megkérdezte: na, akkor hogy is van ez magyarul? És azért, hogy biztosan eljusson mindenkihez az üzenet, a közönséggel mondatta el négyszer-ötször egymás után, egyre hangosabban: »Isten mindig megbocsát«!”

Ferenc pápa romániai látogatása során a székelyföldi Csíksomlyóra is eljutott, a búcsújáróhelynek egy különleges aranyrózsát adományozott. Urbán János Erik OFM., a csíksomlyói kegytemplom akkori igazgatója így nyilatkozott az ajándékról az Új Város Online-nak adott interjúban:

„A Gyulafehérvári Főegyházmegye és azon belül a csíksomlyói kegyhely őrzői hálával fogadták és megtiszteltetésnek tekintették Ferenc pápa különleges ajándékát, az aranyrózsát. Számunkra ez nem csupán egy ritka pápai kitüntetés, hanem lelki megerősítés és bátorítás is az egész közösség számára. Az aranyrózsa átadásának gesztusa megerősítette a hitben való kitartás fontosságát, és hangsúlyozta a Szűzanya közbenjárásába vetett bizalom erejét. A ferencesek számára különösen fontos volt ez a szimbolikus üzenet: Ferenc pápa a Szűzanyát és a kegyhelyet az egyetemes egyház számára is példaértékűnek tartja, s ezáltal az erdélyi hívők hitét, identitását és zarándoklelkiségét is elismerte. A kegyhely őrzői úgy tekintenek az aranyrózsára, mint az isteni gondviselés és a pápai szeretet kézzelfogható jelére, amely minden ide látogatónak megerősítést és vigaszt nyújt.”

Ferenc azokhoz is szólni tudott, akik nem tartoztak a katolikus egyházhoz – más felekezetű, vallású vagy éppen valláshoz nem tartozó emberekhez egyaránt. Luciana Scalacci nem hívő tagja a Fokoláre Mozgalomnak, 2014-ben találkozott a katolikus egyházfővel egy magánkihallgatáson. Mikor Ferenc pápa tavaly kórházba került, Luciana levelet írt neki, melyben fölidézte a kettejük párbeszédét:

„Azon a rendkívüli napon lehetőségem adódott néhány szót váltani Önnel, amit soha nem felejtek el, és ezért szeretném most is felidézni a beszélgetésünket:

Luciana: Szentatya, amikor elfoglalta Róma püspökének székét, írtam Önnek egy levelet – bár tudtam, hogy amennyi levelet kap, talán nem is lesz módja elolvasni –, mégis fontosnak éreztem, hogy tudassam Önnel a szeretetemet és jókívánságaimat. Ugyanis én, Szentatya, nem tartozom egyetlen vallási felekezethez sem, de több mint 20 éve tagja vagyok a Fokoláre Mozgalomnak, amely visszaadta nekem a reményt, hogy az egyesült világ még mindig nem lehetetlen.

Ferenc pápa: Azt kérem, hogy imádkozzon értem – vagyis mivel Ön nem hívő, tudom, nem imádkozik –, de azért gondoljon rám, gondoljon rám nagyon, és mindig, mert nagy szükségem van rá.

Luciana: De tudja, Szentatya, én a magam módján mégis imádkozom Önért.

Ferenc pápa: Igen, pontosan, imádkozzon értem a maga módján, és gondoljon rám nagyon, mert tényleg szükségem van rá!

Luciana: Szentatya, jó egészséget, bátorságot, erőt kívánok! A katolikus egyháznak és az egész világnak szüksége van Önre. A katolikus egyháznak szüksége van Önre.

Pápa: Gondoljon rám nagyon, és imádkozzon a maga módján értem!

Kedves Ferenc pápa,

Ön most kórházban fekszik, és én is hasonló betegséggel küzdök. Mindketten az emberi lét törékenységével nézünk szembe. Biztosítani szeretném Önt arról, hogy továbbra is gondolok Önre, és a magam módján imádkozom Önért. Ön pedig imádkozzon értem a keresztények módján.”

A Fokoláre Mozgalommal különleges kapcsolat fűzte össze Ferenc pápát. Margaret Karram, a Fokoláre Mozgalom elnöke búcsúzójában ezt a momentumot emelte ki:

„Több eseményt együtt éltünk meg vele, nem felejtjük például a Fokoláre Mozgalom Általános Nagygyűléséhez 2021-ben intézett szavait:

»tartsatok ki mindig a kereszten függő és elhagyott Jézus kiáltására való odafigyelésben, ez a szeretet legnagyobb mértéke. Az ebből fakadó kegyelem képessé tesz arra, hogy mi, akik gyengék és bűnösek vagyunk, nagylelkűen, sőt időnként hősiesen válaszoljunk erre a kiáltásra; képes a szenvedéseket és még a tragédiákat is a fény és a remény forrásává változtatni az egész emberiség javára.«

Végül pedig csak tanúskodni tudok a Pápa személyes, irántam tanúsított szeretetéről és a Szentföldön élő népem szenvedése iránti figyelméről. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy meghívott a Szinodalitásról szóló Szinódusra, ahol ő maga nyitotta meg a szinodális egyház kapuit, mely most első lépéseit teszi szerte a világon.”